All languages
Джерело
Guest book
|
Всі мови All languages |
Українська бібліотека Джерело |
Гостьова книга Guest book |
«Каменярі» Івана Франка
|
|
Csodás álmot láttam: Mint hogyha körültem Végtelen pusztaság Terülne terülten. Én meg láncra verve, Láncomat cipelve, Állnék felmagasió Gránitkő-bérc alatt, Odább meg hasonló Ezer láncos alak. Mindegyik homlokát Fölszántotta bánat, S mindnek szemében ég Szeretet és szánat, S mindegyiknek karját Vaslánc-kigyók marják. Válla mindegyiknek Le, föld fele, csuklik, Rémes terhe alatt Mindnyája fuldoklik. Mindegyőnk kezében Súlyos acél-pöröly, S felettünk zord parancs Dörg a hegytetőről: Zúzzátok a sziklát, A szem ameddig lát! Ne gátolja hő, fagy, Szomj, éhség munkátok! E bérc áttörése Van kiszabva rátok! És mindnyájan mint egy Emeltük kezünket; A kő ezer pöröly Csapásától zengett. Sok ezer darabban Ezer felé pattan. Kétségbeesett erők Árama jár köztünk, Csattogva, csapkodva Bércünkkel úgy küzdünk. Mint ha vízesés zug, Mint ha csata zajlik, Pörölyeink zaja Messze úgy morajlik. S nyomról-nyomra beljebb Vágtunk benne hellyet. Megsebhedt bár sokunk Éles kőforgácstól, Csak mentünk előbb mi, Buzdulva egymástól. Tudtuk, hogy munkánkért Csekély dicsőség vár, Emlékünk sem él fenn Késő maradéknál, De jövőknek utat Csak pörölyünk nyithat! Ha áttörtünk falán E vad sziklapadnak S törmelékei közt Csontjaink porladnak. Hősök dicsőséget Éppen nem igénylők, Hisz nem hősök vagyunk, Nem csatán vitézlők, Nem: rabszolgák vagyunk, Vállaltuk bár magunk! Mi a szabadságnak Rabjaivá lettünk S a haladás utján Követ törögettünk. És mind hivén hittük: Ha éltünket adjuk, A nagy gránit-sziklát Feldarabolhatjuk; Hogy csak vérzenünk kell S csontunkkal, vérünkkel Kemény országutat Öntünk a jövőnek, Min uj élet, jobb lét Szent korszaka jő meg. S tudtuk: azt elhagytuk, A messze világban Utánunk köny fakad Vér és kín díjában: Anyák, nők, gyermekek Hullatnak könnyeket. S hogy barát és ellen Bőszen botránkozva Minket és eszménket S munkánkat átkozza. Tudtuk ezt s nem egyszer Fájt miatta lelkünk, Szakadozott szivünk, Bú emészté mellünk. Se köny, se fájdalom, Se testi ártalom Se átok nem vont el Álmunk nagy müvétől S pörölyét egyőnk se Ejté ki kezéből. S igy megyünk tovább mink, Összeláncolt sereg, Láncunk egy nagy eszme, Vaspörölyünk pereg. Legyünk átkozottak, Legyünk elhagyottak, Mi zúzzuk a sziklát, Építjük az utat, Min jobblét, igazság Egykor ide juthat. |
Переклад угорською мовою А. Земплені. Вперше надруковано у журналі «Ukraina», 1916, № 10, с. 17—18. За цим джерелом передруковувався у різних виданнях, у тому числі у збірці творів І. Я. Франка угорською мовою «Királysos», Будапешт — Ужгород, 1970, с. 17—20.
Переклад «Каменярів» А. Земплені здійснив, очевидно, за першим виданням збірки І. Я. Франка «З вершин і низин» (Львів, 1887), де, з уваги на малий формат книжки, кожен рядок поділено на два.
Подається за першодруком.
Земплені (Імреї) Арпад (1865—1919) — угорський письменник і перекладач. Перекладав твори французьких, італійських поетів, з українських Т. Г. Шевченка, І. Я. Франка.
Якщо ви помітили помилки, або маєте зауваження пишіть на адресу
ukrlib@narod.ru,
або залиште повідомлення у
гостьовій книзі
(c) Видавництво «Наукова думка», упорядкування, примітки
