All languages
Джерело
Guest book
|
Всі мови All languages |
Українська бібліотека Джерело |
Гостьова книга Guest book |
«Каменярі» Івана Франка
|
|
Különös álmom volt. Ügy rémlett, hogy végtelen, kopár és vad térség terül el előttem, én meg csak állok ott, mint a rab, vasra verten egy gránitszirt alatt, s mint én, még sok-sok ezren állnak vasbilincsben, némán körülöttem. Szép homlokukra az élet barázdát szántott, szemükben szeretet tüze ég lobogva, kezüket kígyókként fonják körül a láncok, s mint iszonyú teher, úgy nehezedik rájok a sok bánat és gond, s vállukat lenyomja. Hatalmas vaspöröly van mindenik kezében, s a szirtről ezt dörgi felénk egy bősz torok: «Zúzzátok e sziklát! Sem fagyban, sem hőségben meg ne torpanjatok! Nektek kell mindenképpen — étlen-szomjan is — e sziklát szétzúznotok». És egyszerre lendült a karunk a magasba, s lesújtott sokezer pöröly a sziklára, s ezerfelé röppent a sok-sok kődarabka, mely levált a tömbről; és mi kétségtől hajtva, sújtottunk egyre a sziklatömb lapjára. Mint vad csaták zaja, mint vízesés zúgása, úgy zuhogott, döngött szaporán pörölyünk; minden új lépésnek ádáz harc volt az ára; és bár sokunk kidőlt, torz nyomorékká válva, nem gátolt meg semmi, csak előre törtünk. S mindnyájan tudtuk, hogy kemény munkánk fejében minékünk sem hírnév, sem dicsőség nem jár, s a nép számára az út csak akkor lesz készen, ha szétzúzzuk a sziklát s szétterítjük szépen, s csontjaink alatta mind elporladtak már. Ámde dicsőségre semmiképp sem szomjaztunk, mert nem vagyunk hősök, sem pedig daliák. Nem, rabok vagyunk, bár kezünket vasba magunk vertük. A szabadság elszánt rabjai vagyunk: mint kőtörők rakjuk a haladás útját. S mindannyian hittük, hogy izmos két kezünkkel szétzúzzuk a kemény gránitot és sziklát, és hogy csontjainkból, meghintve önvérünkkel, kőkemény és sima műutat építünk fel, s nyomunkban új élet jön, s jobb lesz a világ. S tudtuk, hogy valahol messze vidéken, melyet elhagytunk, mert vonzott a rablánc és a munka, siratnak az anyák, a nők és a gyermekek, s hogy barát s ellenség átkot szór ránk, és legszebb tettünket s tervünket is átokkal sújtja. Tudtuk ezt, és sírt a lelkünk, ha rágondoltunk, és szívürlk sajgott, mert bánattal volt tele; s noha szörnyű bánat s könny fojtogatta torkunk, s fájt a ránkszórt átok, mi mégis kitartottunk, s kezéből pörölyét senki sem tette le. Igy megyünk előre, szent eszmétől hatva át, mely egybefűz, s döngnek kezünkben a pörölyök. Legyünk átkozottak, s feledjen bár a világ! Az igazság útját rakjuk, s zúzzuk a sziklát, s eljön a boldogság majd csontjaink fölött. |
Переклад угорською мовою Л. Шандора. Надруковано у збірці творів І. Я. Франка угорською мовою «Királysos», Будапешт — Ужгород, 1970, с. 23—24.
Подається за цим виданням.
Шандор Ласло (народився 1909 р.) — угорський письменник і перекладач, популяризатор української, російської та словацької літератур.
Якщо ви помітили помилки, або маєте зауваження пишіть на адресу
ukrlib@narod.ru,
або залиште повідомлення у
гостьовій книзі
(c) Видавництво «Наукова думка», упорядкування, примітки
