All languages
Джерело
Guest book
|
Всі мови All languages |
Українська бібліотека Джерело |
Гостьова книга Guest book |
«Каменярі» Івана Франка
|
|
Furcsa álmot láttam. Álmomban széttekintett beláthatatlan tág tájak fölött szemem. Alattam néma tér, lábamon rabbilincsek, láttam felmeredni hatalmas gránitszirtet s körülöttem hozzám hasonlók — ezeren! És minden homlokot bánat szántott fel és gond, minden szempárban a szeretet lángja ég és a rabság reánk tengernyi szenvedést ont, bilincsek kapcsától elvásik a kemény csont s a roppant súly alatt megroppan a derék. Markunkban kalapács, szemünk riadva néz szét, hang harsant mint mikor dördül a hegytorok: «Vágjátok át a sziklát! Ne törjön le éhség, és kín és szomjuság és perzselő nap és jég — porrá zúzni a sziklát: ez a ti dolgotok!» Mintha egy lélekzetben forrtunk volna össze, felröppen a sok-sok súlyos vaskalapács. Vágtuk a gránitot, verítékkel fürösztve, ezer felől törtük-zúztuk, zihálva, nyögve s ezer felé fröccsent a szörnyü sziklagát. Mint zuhatag ha bőg, vagy csatazaj ha csattog, minden ütésre úgy zúgtak a kalapácsok, Kövek zuhantak,— hány társunk bénán maradt ott! De aki él, küzd — mindegy, fülébe mi harsog, Vihar vagy megvetés, riasztó gúny vagy átok! S mindnyájan tudtuk: minket nem emelnek égig, és hősi nagy tettünket elfelejtik ám; s utódaink ez úton csak akkor mennek végig, ha sziklagáton át mellünk tör utat nékik s csontunk kövek közt porlad szent munkánk után. Hírnévre, dicsőségre mi nem vágytunk soha, Hisz nem vagyunk tüzben harcoló, hős csapat, De vállaltunk átkot, bilincset mostoha sorsot — mi a szabadság büszke rabjai: sziklatörők; az igazságig törünk utat. S hittük mindannyian, kik vágy tüzében égtünk, hogy nincs oly sziklafal, mit karunk ne törne át; az útba beleépül erőnk, csontunk vérünk, de uj élet támad, mit már mi meg nem érünk: megváltozik nyomunkban az egész világ. Mi jól tudtuk, hogy ott a távoli világban, mit elhagytunk, hogy vállaljuk a robotot s a kínt, apja után sír a gyermek az anyaölben, s azért, mit gondolunk s teszünk, az ellenség megölne s megátkoznak érte legjobb barátaink. Mi tudtuk ezt s nagyon fájt, megvallom tinéktek, ránkszakadt fájdalom s félelem, kettős teher. S bár meggyötört testünk vérző sebei égtek: rágalmazó, gúnyos szavak ügyünkig fel nem értek s a kalapácsot senki nem ejtette el. Markunkban kalapács, semmi sem árt nekünk, hajtalom és ravaszság minket meg nem ingat. Legyünk bár átkozottak, felejtsék el nevünk: mi sziklát morzsolunk, élő utat törünk a boldogoknak, kik majd átlépik csontjainkat. |
Переклад угорською мовою Г. Кепеша. Надруковано у збірці творів І. Я. Франка угорською мовою «Királysos», Будапешт — Ужгород, 1970, с. 21—22.
Подається за цим виданням.
Кепеш Геза (народився 1909 р.) — угорський поет, перекладач і літературознавець. Переклав низку творів Т. Г. Шевченка, російських радянських письменників.
Якщо ви помітили помилки, або маєте зауваження пишіть на адресу
ukrlib@narod.ru,
або залиште повідомлення у
гостьовій книзі
(c) Видавництво «Наукова думка», упорядкування, примітки
