All languages
Джерело
Guest book
|
Всі мови All languages |
Українська бібліотека Джерело |
Гостьова книга Guest book |
«Каменярі» Івана Франка
|
|
Különös álmom volt. Mintha megfoghatatlan, tág és elvadult síkság tárulna szememnek, én meg vasláncra verve, sziklához tapadtan, gránitsziklához, csúcsa végtelen magasban, s távolabb sok ezer társam nyűgözve szenved. Mindegyik homlokán mélye a sors-redőknek, mindegyik szemében szeretet lángja lobban, mindegyik csuklóján lánc kígyói csörögnek, s mindegyik válla a fáradtságtól legörnyed, iszonyú teher nyomja, s szinte beleroppan. Mindegyik kezében súlyos vaskalapács van, hallik az erős hang, a szózat mennydörög fent: «Verjétek szét a sziklát! Híven, bár hazátlan ne torpanjatok! Fagyban, éhen, szomjúságban nektek kell széjjelzúznotok, ez az örök rend!» S egyként ezer öklöt mi magasba emeltünk, ezer kalapács dördült a szikla falán s épp ezer felé zúdult a törmelék felettünk s a szirt: kétségbeesett erővel ütöttünk, s ütéseink alatt döndült a kő-halánték. Mint vízesés zaja, mint véres harci lárma, úgy zengett egyszerre ezernyi kalapácsunk: araszt arasz után hódítottunk, csatázva, s bár ennek-annak is megcsonkult keze, lába, mentünk tovább, misem gátolhatta irányunk. Tudta mindegyikünk, nincs része diadalban s munkánknak emberi elmék nem őrizői, ha egyszer ez úton népek jönnek, csapatban, úton, mit mi törünk s amely még járhatatlan s odalent csontjaink fekete féreg őrli. Emberi dicsfényre nekünk nincs áhításunk, mi nem vagyunk hősök, sem daliás vitézek. Nem, mi rabok vagyunk, önként viselve láncunk — e béklyót! A szabadság igájába álltunk, a haladás útján legyünk kő-törni készek. S hittük mindannyian, a sziklát szertezúzva végleg mi zúzzuk szét, bármi makacs a gránit, saját vérünkre és saját erős karunkra építve emelünk szállást, s ki lép nyomunkba, új élet várja, jobb s emberséges világ itt. S tudtuk, hogy valahol messze a nagyvilágban, mit veríték s bilincs üdvéért odahagytunk, könnyét hullató nőnk, gyermekünk és anyánk van, s hogy ellenség s barát mérgében, bánatában gyűlöli eszménk és szándékunk: átka rajtunk. Tudtuk mindezt, jajdult bennünk sokszor a lélek, szívünk döngött s mellünk a bánat fojtogatta, de könny, szomorúság s a hús-maró tömérdek kín, átok sem térít el attól, ami érdek, s kezéből a pörölyt már egyikünk sem adja. Így megyünk előre, szent gondolat kovácsol egy-testté mindünket, s kezünkben kalapács van, legyünk bár üzöttek, s feledvén a világtól, sziklát törünk, az igazság útját akárhol, s népek boldogsága nyílik kezünk nyomában. |
Переклад угорською мовою М. Калаша. Надруковано у збірці творів І. Я. Франка угорською мовою «Királysos», Будапешт — Ужгород, 1970, с. 31—33.
Подається за цим виданням.
Калаш Мартон (народився 1934 р.) — угорський поет і перекладач.
Якщо ви помітили помилки, або маєте зауваження пишіть на адресу
ukrlib@narod.ru,
або залиште повідомлення у
гостьовій книзі
(c) Видавництво «Наукова думка», упорядкування, примітки
